A fotórestaurátor elhivatottságról...
Baráti találkozások
A fotórestaurátor munka lassú és aprólékos, viszont ahány fénykép, annyiféle megoldás. Ez az egyik oka annak, hogy szeretem ezt az emlékmentő missziót. Ez a tevékenység átitat a kor hangulatával,
szeretem látni megrendelőim meghatott tekintetét, néha bizony
még
a szemek is elhomályosodnak... és kicsit időutazók leszünk...
"Aki fotórestaurátorhoz visz egy régi családi
fotót,
kis idő múlva visszatér egy újabbal.
Vagy egy
régebbivel... szóval eljön újra"
A sérült fényképek átadásakor a fénykép tulajdonosa rábízza a fotórestaurátorra a legféltettebb kincsét. Ilyenkor elbeszélgetünk, megiszunk egy teát, egyeztetjük a végső méretet, a keret,
a paszpartu színét, hogy hová fog kerülni a fénykép a lakásban.
Szeretem hallgatni a történeteket a régi fényképeken szereplő emberekről, ilyenkor kiesek a fotórestaurátor szerepéből, és szinte rokoni, baráti szálak szövődnek köztünk. Ezek után szinte természetes, hogy nyugodtan kijelenthetem: a fotórestaurátor igazából szellemi síkon tevékenykedik, bár maga a tényleges munka számítógépes feladat.
A dédiről, vagy a nagyiról annak idején nem készült többszáz felvétel, mint manapság. A fényképezkedés akkoriban sokak számára kiváltság volt, legtöbbször csak az esküvő napján készült egy-két műtermi felvétel. Ezek a fényképek nagy becsben tartott ereklyék voltak, mégis könnyen a fotórestaurátor műhelyében landolnak, hiszen ezer veszély fenyegette őket.
Néhány veszély az ezerből:
- - nedvesség
- - penészgombák
- - gyűrődések
- - szakadás
- - vegyszerek gőzei
- - irkafirkák
Ezek a hatások más és más módon veszélyeztették fotóemlékeinket,
a fotórestaurálás is különböző "varázslatokkal" lehetséges. Az eredeti kép nem sérülhet meg a javítás során, mert annak digitális másolatán történik a javítás. Minden egyes fényképpel úgy bánok, mint egy kisbabával. (Gyakorló nagypapa vagyok)
Várom szeretettel!
Roskó István