A fotórestaurátor elhivatottságról...

Baráti találkozások

A fotórestaurátor munka lassú és aprólékos, viszont ahány fénykép, annyiféle megoldás. Ez az egyik oka annak, hogy szeretem ezt az emlékmentő missziót. Ez a tevékenység átitat a kor hangulatával,
szeretem látni megrendelőim meghatott tekintetét, néha bizony
még a szemek is elhomályosodnak... és kicsit időutazók leszünk...

"Aki fotórestaurátorhoz visz egy régi családi
fotót, kis idő múlva visszatér egy újabbal.
Vagy egy régebbivel... szóval eljön újra"

A sérült fényképek átadásakor a fénykép tulajdonosa rábízza a fotórestaurátorra a legféltettebb kincsét. Ilyenkor elbeszélgetünk, megiszunk egy teát, egyeztetjük a végső méretet, a keret,
a paszpartu színét, hogy hová fog kerülni a fénykép a lakásban.

Szeretem hallgatni a történeteket a régi fényképeken szereplő emberekről, ilyenkor kiesek a fotórestaurátor szerepéből, és szinte rokoni, baráti szálak szövődnek köztünk. Ezek után szinte természetes, hogy nyugodtan kijelenthetem: a fotórestaurátor igazából szellemi síkon tevékenykedik, bár maga a tényleges munka számítógépes feladat.

A dédiről, vagy a nagyiról annak idején nem készült többszáz felvétel, mint manapság. A fényképezkedés akkoriban sokak számára kiváltság volt, legtöbbször csak az esküvő napján készült egy-két műtermi felvétel. Ezek a fényképek nagy becsben tartott ereklyék voltak, mégis könnyen a fotórestaurátor műhelyében landolnak, hiszen ezer veszély fenyegette őket.

Néhány veszély az ezerből:

• - nedvesség
• - penészgombák
• - gyűrődések
• - szakadás
• - vegyszerek gőzei
• - irkafirkák

Ezek a hatások más és más módon veszélyeztették fotóemlékeinket,
a fotórestaurálás is különböző "varázslatokkal" lehetséges. Az eredeti kép nem sérülhet meg a javítás során, mert annak digitális másolatán történik a javítás. Minden egyes fényképpel úgy bánok, mint egy kisbabával. (Gyakorló nagypapa vagyok)

Várom szeretettel!

Roskó István